A bejárat előtt hosszú sor, -5 fok, fél óra várakozás. A legszúrósabb tekintetű kidobó hosszú fekete bőrkabátot visel, vállig érő ősz haj, súlyos piercingek, arcán tövises indatetoválás. Szigorúan pásztázza a sorban álló tömeget, állítólag, messziről kiszúrja, ki a kívülálló. Jordániaiak szegődnek hozzánk, remélve, hogy két szőke európaival könnyebben átjutnak a mustrán. Ehelyett mi is fennakadunk... Az elutasítást nem indokolják, én még csak nem is sejtem, mi miért nem tartozunk az illusztris körbe
A Berghain törzsközönsége 25-40 év közötti, főleg helyi techno-arc, sok meleg, leszbikus és biszexuális. A feltűnő(sködő) külföldieket nem ritkán elutasítják, feltehetőleg piaci értéket tulajdonítanak annak a ténynek, hogy berlini közönség marad meg a többségben. Az outlook sem utolsó tényező: sem a túlöltözöttséget (business style), sem az alulöltözöttséget (kommersz ruházat) nem tűrik . A rutinosak szerint, "ha lerí rólad a pénz, vagy épp snowboard dzsekit viselsz, keress inkább más klubbot."
Fényképezni tilos, gyakran a kamerás mobiltelefonokat is elkobozzák. Sok sötétszoba, nyilvános gay-sex - egy biztos, a bacchanália a falakon belül marad.
Az underground védelme mindenekfelett? De épp egy mindent és mindenkit elfogadó "legdemokratikusabb posztmodern" városban uralkodnak archaikus szabályok, melyekkel külső/származás/hovatartozás alapján kategorizálnak és diszkriminálnak?
